Mivel puha tokban hordom 2023 óta rendszeresen 2 zenekarom fellépéseire, előrelátható volt, hogy ez fog történni: egy óvatlan, kapkodós pakolás után rácsukták szegényre egy mikrobusz ajtaját. Ez után így nézett ki szegény:
A hangszert egy próbán ebben az állapotban simán tudtam elektromosan is használni, így látszott, hogy a baj majdhogynem csak esztétikai.
A nehézséget 2 dolog jelentette:
- ívben, hajlított felületeket kell ragasztani
- 3 helyen van törés, mindet külön kellett javítani
Azt találtam a legjobbnak, ha a hangszer belsejéből kifelé nyomom az oldallapot a ragasztás stabilan tartásához, ehhez fa evőpálcikákat használtam (sosem dobom ki, ami fából van).
További nehézség a rétegelt lemez törése: ez sajnos nem tömör fa oldallap, (bár az azért ritka dolog) és a rétegelt lemez keresztben futó szövetei jól megbonyolítják a pontos visszaillesztést egy ilyen törésnél, ráadásul sok darab valószínűleg hiányozni fog, hiszen ez 3 rétegű lemez, vagyis egy réteg az a harmada a teljes oldalfal vastagságnak, azaz tized milliméterekről beszélünk, ami könnyen kipotyog, elveszik, végeredményben pedig hézagot eredményez még a legpontosabb ragasztás esetén is.
A ragasztás után gondoskodni kellett arról is, hogy az elektronikát tartó csavarok fészkei is roncsolódtak, vagyis a csavarok nem fognak kapaszkodni rendesen a faanyagba, tehát belülről vissza kellett pótolnom a faanyagot, vastagítva, stabilabbá téve a sarokpontokat. Ehhez viszont íves faanyagra volt szükségem. Ezt vagy legyártom, vagy van alkatrészem, és azt használom.
Szerencsére nekem volt itthon egy régi gitárból származó oldallap tartó hajlított pálcám – ez egyébként ritka, mert egy 100 éves gitárból való, akkor még ezeket nem kikönnyített, darabokból álló fa lapkákból gyártották, hanem egyben, ahogy a képeken is látszik:
Miután a hangszer visszanyerte formáját, maradt a felületkezelés. Ehhez a kitöredezett darabok miatt póruskitöltőt használtam – bár egy drágább hangszernél akár a mahagónit is pótolhattam volna, de ez egy időigényesebb feladat, és nem tartottam szükségesnek. Ezt követően minimális csiszolás történt és a kedvencem, a sellakk politúr került elő, amivel jó néhányszor átmentem a felületen 10-20 perces szünetekkel.
A hangszert azóta is használom és nagyon, nagyon szeretem, már csak azért is, mert a típusa: Kala KA-TE, ami majdnem Káté:)
