SUZUKI F 250 – 1980′ 12 húros 2. rész

Időrendi sorrendben visszafelé haladva osztom meg e csodás 12 húros japán hangszer felújításának második, illetve első felét.

Ilyen rossz állapotú fedlapot nem láttam még. Több oka is lehet ennek a jelenségnek, és a helyzet az, hogy ennek a felújításnak a kapcsán jöttem rá, hogy ezeknek a hibáknak mi a hierarchiájuk, azaz, hogy leginkább melyik probléma vezet ilyen fajta károsodáshoz.

Hogy egyből a tanulsággal kezdjem (magamnak) a fenti képen látható ellenlemez hibájnak tudtam be az egész problémát, holott ez sokkal kevésbé lehet oka a felpúposodásnak.

A tudományOM mai állása szerint a következők felelősek lefginkább a felpúposodásért, fontossági sorrendben:

  1. merevítőbordák ragasztásának hiánya, gyengülése, főként a keresztbordáké. Ha belegondolunk, a valamilyen enyvvel, hőre gyengülő ragasztóval ragasztott tartószerkezet a tűző napon, vagy felforrósodott kocsiban felejtve baromi könnyen károsodhat annyira, hogy a hangszer statikája, a kötések erőssége odalegyen. Innetől kezdve pedig már csak idő kérdése, hogy a meggyengült szerkezet miatt a pár milliméteres fedlap vegye át a tartófunkciót, hogy bírja 12 fémhúr húzását, főleg, ha mondjuk 11-es, netán 12-es húrokat dobunk a gitárra pár hónapra, vagy akár évekig. (ennek a javítását a következő részben mutatom be)
illusztráció, melyen jól látszik a keresztborda, melynek méretéből látható feladatának fontossága
  1. Az ellenlemez nagysága csak ez után következik. Amely egyébként ebben a gitárban valóban picit azért keskenyebb volt a kelleténél, és a széle pont abban a vonalban volt, ahol a púp kialakult, tehát az sem tartott ellen.
(reprinted from American Lutherie, #36, Winter, 1993)
  1. rosszul megválasztott alsó nyereg magasság: ha túl magas, nagy az erőkar, könnyen kifordítja a hidat a fedlapról, pláne meggyengült statikával. Nem írom küln pontnak mert ez már majdnem az elhanyagolható kategória, de a húrok felfekvési szöge a húrlábra szintén kedvezőtlen irányú erőhatással terheli a gitár fedlapját. Fontos, hogy nem csak a híd mögötti területet, hanem a hanglyukhoz közelítő részt is eőnytelenül befolyásolja a túl nagy nyereg magasság, hiszen a hanglyuk örnyékének süllyedése legalább akkor probléma, mint a gitár híd mögötti “hasasodása”.

A híd és az ellenlemez (bridge plate) is eltávolításra került. Az előbbi rondán, az utóbbi szépen sikerült.

A híd leszedése tanulságos volt, sajnos nem a ragasztóanyagot, hanem a faanyagot rongáltam egy elég nagy területen, így egy hosszadalmas javítási munka várt rám. Az ellenlemez ezzel ellentétben jól átgondolt és sikeres manőver volt és egy saját szerszámot is készítettem hozzá: egy forrasztópákára rögzítettem alumínium lapokat, amivel egy melegítővasat kaptam. Ezzel pedig azt a hibát követtem el, hiába akartam kikerülni, hogy megbarnítottam egy helyen a lakkréteget. Ez is keserves utómunkát vont maga után.

Új ellenlemezt gyártottam egy arra alkalmas préselt faanyagból, amit kellő vastagságúra, illetve még egy picit vastagabbra és nagyobbra gyártottam. Nem szabad azonban túlzásba esni az ellenlemez nagyságát és főleg vastagságát illetően, mert ez károsan befolyásolhatja a zengőlap (fedlap) rezgését, ezáltal a gitár hangját.

Új híd beszerzése körülményes lett volna és szerettem volna a pontos illeszkedés miatt az eredetit visszaépíteni, így inkább megjavítottam a régit, amire azért volt szükség, mert a híd 2 csavarral volt rögzítve a fedlaphoz, amiket sajnos nem tudtam kiszedni csak a híd roncsolásával, mert az egyik csavar meg volt hajolva, és szerintem nem is a gyári darabról volt szó.

Következett a fedlap javítása a híd helyén. Ehhez egy régi parlour gitár fedlapját használtam javítóanyagként. A felületet faforgáccsal és fa- ragasztóval elegyített pasztával stabilizáltam és szálkamentesítettem, valemint ezzel hoztam egy síkba is a ragasztandó felületet, majd egy 2mm-es fapótlást eszközöltem, persze vastagabb faanyaggal, amit utólag visszagyalultam és csiszoltam.

Itt amúgy nagyot hibáztam, mert a gyaluláskor erősen sérült a fapótlás körülötti lakkréteg, ami gyakorlatilag javíthatatlan utólag, mivel az öregedett lakkréteget egy részen színhelyesen pótolni szinte képtelenség. Ezt akkor még nem sejtettem 🙁

Ezután sikerült valamelyest megjavítanom azt a sérült fafelületet, amit a melegítővassal a magam idéztem elő. Ehhez gyalult faanyagot használtam fapótlásnak. Jól néz ki, de sajnos a végeredmény nem volt annyira látványos, mint gondoltam. Viszont jól fotóztam 🙂

Már itt le kellett volna vennem a koptató műanyagot, csak útban volt, és pótolható darab.

Ezután jött egy heroikus küzdelem, hogy a húrláb babák vályatai megfelelő méretűek legyenek. Túlfúrtam a lyukakat, illetve nem voltam biztos abban, milyennek kell lennie ezeknek a lukaknak. De azt tudtam, hogy nem henger, hanem kúp alakú lukak kellenek, ehhez meg spéci szerszám kell. Beszereztem, és egy laza hét alatt helyre is hoztam ezt a pici hibácskát, amit másfél perc alatt hoztam össze…

Végül visszaragasztottam a hidat és lakkoztam (nyugi, a képen a lakkozás még szárad, nem lett ilyen randa!)

A híd efféle lakkozása egyébént nem a legjobb húzás, nem is kellett volna lakkozni, annak felületképzését máshogy kellett volna megoldanom…

irány az első rész…

Vélemény, hozzászólás?