Potom pénzért jutottam hozzá nem egy, hanem 2 nagyon hasonló parlor gitárhoz. A 2 közül az egyiket eleve donornak vásároltam. Utólag sem bánom, hogy olyan gitár került hozzám, amit nem megmentettem, hanem felhasználtam másik gitárOK javításához.

A hangolókulcsait, és fedlapjának faanyagát használtam fel, de húrlábtüskéit is, amik fából készültek, gyöngy berakással. (Ilyet sem kapsz minden sarkon). Szóval, ő még hosszú évekig donorként fog szolgálni a műhelyben, de már így is több hangszerem megjavításához hozzájárult.

A felújításra szánt darab egy nagyon ritka példány lehet, és teljesen jó állapotban megvan az eredeti hangszer címke benne, legfőképpen ezért döntöttem a felújítás mellet. Mert így örökre visszakereshető, információ gyűjthető róla, sőt, terveim szerint én magam is hozzájárulhatuk ennek a típusnak/gyártónak a feltárásához.

Johann Michl & Sohn a típusa ennek a darabnak. Ez a cseh, (inkább cseszlovák) gyártó egyálatlán nem ismeretlen, és ami különlegessé teszi, hogy főként hegedűket, és fúvós hangszereket gyártottak, gitárt keveset.

A Cremona hangszereket összegyűjtő Facebook oldal ír egy hasonló gitárról, e szerint a következő infókat tudjuk:

Jó, jó, rátérek a felújításra.

Általánosságban: több hónapig tartott, és volt olyan rész, amikor a szemészeten kötöttem ki..

Ilyen állapotban jutott hozzám:

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A hangszer tehát használhatatlan, mivel konkrétan több helyen törött, a test szétnyílt, a húrláb elvált a fedlaptól (de megvan), a fogólap nem használható, és, mint később kiderült, a réz bundokat ki sem lehet szedni a fogólapból, mert porladnak. A hangolókulcs sor ráadásul felemás.

Általában véve látszik a gitáron, hogy „olcsósítva” van. Vagy inkább egyszerűsítve: szinte minden festve van rajta: a nyak, a fogólap, a húrláb (vagy híd), az oldallap és a hátlap is. Leginkább, gondolom, azért, mert Cseszlovákiában mahagónihoz, rózsafához jutni a 19. században kábé olyan lehetett, mint most a holdról holdkövet szerezni. Nem lehetetlen, de mégis az.

A test törései és a ragasztások szemmel látható kiszáradása, valamint az oldalán lévő repedések javításához a gitárt ki kellett nyitni.

Szétszedés

A hátlapot szedtem le ez esetben, ez könnyebbnek bizonyult.

• 

• 

• 

• 

• 

A hátlap leszedésével könnyen javíthatóvá vált az alsó tőke, ami ripitya volt, és a hátlap bordázata is (mert ezek több helyen nem csak elváltak a hátlaptól, de töröttek, repedtek is voltak, viszont nem használhatatlanok). A fedlap javítva volt valamikor, méghozzá profi módon, így annak bordázat-ragasztása rendben is volt. A hátlap 2 helyen repedt volt, ezeket összehúztam, és az egészet letisztítottam. Még a gyári címkét is óvatosan megtisztítottam a nagyobb szennyeződésektől.

A test összeragasztása következett, amihez nem volt szerszámom. Ezeket legyártottam magamnak, mivel nagyon nehézkes és drága is hozzájutni, kínait meg nem szerettem volna (ami szintén nagyon drága, megjegyzem). A szorítók gyártását külön mutatom be.

Hangolókulcsok:

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A hangszeren lévők annyira olcsók és felemásak voltak, hogy a már említett donorhangszerről szereltem le, ami egy német, vagy osztrák darab lehet, picivel finomabb, kimunkáltabb szerkezettel. Ezt tisztítani és pótolni kellett egy darabon, amit szódabikarbónával és pillanatragasztóval tettem meg a képek szerint. Tanulság, hogy ezt festeni nem annyira lehet, ezért szódabikarbóna helyett eleve fehér műanyagport kellett volna használnom.

Ezt követően a gitár kapott egy híd lemezt (bridge plate – nem tudom, magyarul hogy van, de ez nem volt a gitárban, és a húrok már így is kikezdték a fedlapot) A húrok által roncsolt fedlapot fűrészpor és epoxi keverékével erősítettem meg.

Ugyanitt látható, hogy az oldalon futó dísz csíkot (binding – szintén nem tudom a magyar nevét, bocs…) kipótoltam, másik hangszerről leszedett, hasonló anyaggal. Ez aprólékos munka, de minél szebben csinálja az ember, annál jobban kifizetődik a végeredményt nézve. Én ezt kb 87%-osan tudtam összehozni, így is elég látványos.

Egy másik munkamenetben az oldallap levált részeit pótoltam meghajlított, gőzölt fával. Ennek az anyagválasztása nagyon slendrián volt, szintén, meg is látszik a végeredményen, sajnos.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Aztán a hátlap visszaragasztásra került, bevetésen az új szorító szerszámok.

A fedlap ragasztása tanulságos volt, és nem vagyok megelégedve a végeredménnyel. Teljesen jól látható volt a ragasztás előtt, hogy a hangszerben felesleges feszültség van, a fedlap mérete, a gitártest pozíciója 4-5 milliméterrel változott, ami rengeteg. Látszott, hogy ezt pillanatok alatt ki lehet kompenzálni, nem gondoltam volna, hogy a ragasztáskor a gitár felveszi újra a régebbi feszültséget, és a fedlap így minimálisan egyenletlen maradt. Ezt is jobban kell csinálnom legközelebb.

Húrláb

A húrlábat póruskitöltöttem és festettem. A végeredmény látványos, de a sok macerálás és későbbi felületkezelés miatt ez sem lett tökéletes. Pl. óriási hiba vízvestékkel festeni, mert azt minden, azonnal leszedi, és még össze is ken egyéb, tiszta alkatrészeket, szóval ez sem ment egyszerűen.

Fogólap

A következő, hatalmas munka a fogólap cseréje volt, ami, a már említett okok, és az újonnan ragasztott test miatt elkerülhetetlen volt. Látszik a képeken, hogy a fogólap nem nemesfából és festéssel készült, a bundok porladnak. Az új fogólap gyalulása és a bundok jelölése, befűrészelése sokáig tartó, aprólékos munka volt, és nem is sikerült tökéletesen. Viszont, ami a lényeg, hogy működés szempontjából igen. De sajnos az első bundozást ki kellett szednem, és alakítanom még a fogólapon, és újrabundoznom. tehát, kétszer bundoztam az egészet, mire játszható állapotot tudtam elérni.

A saját bundjaim kikapása egy új szerszámot igényelt, egy bund kiszedőt. Ezt nem volt kedvem 20 ezer forintért megrendelnem, ezért gyártottam egyet egy harapófogóból, be is vállt. DE mielőtt ezt bevethettem volna, sniccerrel próbálkoztam, és a sniccer pengéjének a darabja a szemembe repült. Hogy miért nem volt rajtam, a tőlem 60 cm-re lévő védőszemüveg? Hmm…jó kérdés. Sokszor feltettem magamnak is, de azóta még a kávézáshozis védőszemüveget veszek…

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Fedlap, felületkezelés

A fedlap sérülését is kétszer kellett megcsinálnom. Másodjára a hozzá illő faanyagot használtam a donor gitár fedlapjából kiemelt darabbal. Ez látványosan sikerült, de az egyik oldalán még így sem lett teljesen pontos.

Ezután csiszoltam és politúroztam a felületet. Ebbe bele kellett rázódnóm (és majd még évekig csinálnom) mire ráéreztem, mitől teszem azonnal tönkre a politúrt, és mitől nem.

Volt egy óriási szenvedésem a fedlappal, amikor is csiszolóolajjal kentem le, és annyira sötét lett, hogy azt gondoltam, ez így nem maradhat. Kár volt, bár most már ez is így marad. Az olajozott, puha zengőlapot ugyanis csak gyaluval tudtam letisztítani. Ez természetesen nem adott szép, egyanletes felületet, csak látványos volt és könnyű, hogy újra világos, natur színű lett a fedlap.

Másik tanulság, hogy sokkal, de sokkal könnyebb felületkezelni a húrláb felragasztása előtt.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Nyak, fogólapjelölők, nyereg

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A jelölőpontokból a fogólapon 2 darab volt csak az 5. és a 9. fekvésben, ami elég fura és nem túl sok segítség játszáskor, ezért úgy döntöttem, a fogólapon meghagyom a 2 darabot, hogy hű legyek az eredeti állapothoz de a fogólap oldalán további pöttyöket is elhelyeztem, (amik nem tudom, voltak-e a gitáron azelőtt, ha igen, akkor csak festve lehettek). Így viszont került végleges jelölő pl. az oktávhoz is, a 12. fekvésbe.

Több hónapnyi munka után elkészült a hangszer. Igazi parlor gitáros, sok-közepes hang, aminek az egyik jellegzetességét az adja, hogy az alsó nyereg bund, vagyis fémből van, ami egészen sustain-es, erős hangot biztosít. Nem fogom csontra cserélni, mert ilyen volt az eredeti állapot.

• 

• 

•