Nikon F100 hátsó ajtó

Kanadából 9 ezer forintért vettem ezt a gépet. Jó, plusz 15 rongy szállítás, de ezt a gépet 60-110 ezer forint között árulják… Szerencsére megkérdeztem az eladót, mi a pontos baja a gépnek, és elmondta, hogy csak annyi, hogy ragasztószalaggal kell a hátsó ajtót a helyén tartani, mert az eltörtek a rögzítőfülek.

A gépet nagyon, nagyon vártam, hiszen filmes gépek közül egy ilyet mindenképp birtokolnom kellett, annyit olvastam, hallottam már róla.

Na. Ilyet láttam már, bár nem túl szépen, de meg tudtam javítani. Itt volt az alkalom, hogy megpórbálkozzak egy profibb javítással.

1. kísérlet: kudarc

Arra gondoltam, hogy a kedvenc pillanatragasztós-szódabikarbónás ötletemmel ezt is meg lehet javítani. Felépítem ragasztó és szódabikarbóna segítségével a hiányzó részeket, majd formára csiszolom/reszelem.

A körülmaszkolásból azért már látszik, hogy ennyire kis felületen még egy erős pillanatragasztó sem képes megragadni, és bár a végeredmény elég jól bírta a géppel való reszelést, csiszolást, hamarosan megadta magát mindkét újonnan kreált fül.

Ez a kísérlet viszont teljesen jól megalapozta a következő módszer sikerét. Tudtam, hogy merevítés kell: egy drót, vagy szög darab, ami a meglévő műanyag és az új között merevít, megadja az ellenállóképességét a 2 új fülnek.

2. kísérlet: siker:)

1,2 mm átmérőjű luk 2mm szélességű anyagban – a szerencse, hogy mindezt legalább 5-7 mm mélyen tudtam kivitelezni a megfelelő szerszámmal – minifúró nagypapámtól, kb a 70-es évekből

A terv az volt, hogy

  1. elkészítem a két fület (illetve két pót darabot, ami elég nagy, hogy ragasztani lehessen, de elég kicsi a későbbi formáláshoz)
  2. fúrok egy lukat az alig 2mm széles, meglévő műanyag felületbe és az új műanyag pót darabokba is
  3. gémkapocsból (vastagabbik, nagyobbik fajta) vágok 1cm hosszúságú darabokat, ezeket használom merevítésnek
  4. 2 komponensű epoxi ragasztóval ragasztom össze az alkatrészeket.
Egy ikeás lámpa felhelyező sablont megtartottam egy hónapja, jó is lett valamire, pont volt egy 2mm vastag, 5mm magas része (ami a képen már ki van fűrészelve), ez adta a pótlás anyagát.

Ennél a pontnál már erősen hittem, hogy ezúttal tökéletes pótlást tudok készíteni, főként, mert mindezt epoxival, bitangerősen tudom összehúzni.

2 komponensű ragasztó. Midnent IS ragaszt…

A ragasztásnál figyeltem, hogy bőségesen jusson ragasztó, inkább visszatisztítom, ha túl sok, de hadd szóljon… pár perc alatt érződött is, hogy elkezd kötni a ragasztó, és szerencsére sikerült pozícióba állítnom mindent az igazi kötés megkezdése előtt. Az eredményről már 10-20 perc elteltével látszott, hogy tökéletesen erős, de 24 óra volt a teljes kötési idő. Utálom az így eltelő 24 órákat, és nem is bírtam ki, 6-8 óra múlva elkezdtem a megmunkálást, bőven bírta is a ragasztás. Bár ésszerűbb lett volna még várni.

Ami fontos, hogy ezúttal a lassab, de biztosabb kézi megmunkálás mellett döntöttem, hogy a nagy teljesítményű mini fúró rezgése ne tegyen kárt a kötés szilárdságában. A kézi reszelésnél ráadásul klasszul ellen lehet tartani az anyagnak, és jó érzés, hogy az egész munkadarab átveszi a megmunkálás rezgését, amiből egyértelműen érezhető, hogy a kötés biztos, és egy anyagról beszélhetünk már, nem ráragasztott alkatrészről.

egy kis kitérő

A fenti képen jól látszik, hogy az egyik pótlás nem lehetett tökéletes, mert túl nagy lett a hézag a zárszerkezet működéséhez, ami miatt ennél a fülnél volt egy 0,5mm-es lötyögése az ajtónak. Ehhez egy miniatür műanyag forgácsot kellett tökéletes pontossággal a pót anyag alsó felületére ragasztani, hogy megfelelő magasságú legyen a zárnyelv-hézag. A pótlás jól sikerült, az ajtó tökéletesen passzentosan zár.

Amúgy ezzel a módszerrel lehetett volna a sarkos hézagot kialakítani a füleknél, hiszen a javított fül esetén látszik, hogy derékszögek, párhuzamosok vannak, míg a másik fülön minden girbe-gurba (nehezen adható el eredetinek…). Na, majd legközelebb.


Ez a kép volt a minta

A fenti ebay-es aukció egyik képe lett a kiindulás, erről szemre méreteztem a pót fülek magasságát és kialakítását (a végleges kialakításnál azért már használtam tolómérőt, mikor már volt mit-mihez mérni).

A végeredménynél a szögletes sarkok kialakítása szinte lehetetlenség lett volna és a felület egyenletességével talán több időt tölthettem volna, de amikor az ember nem teljesen biztos a végeredmény sikerében, akkor az a plusz 1-2 óra munka is inkább megspórolandó, vélemyényem szerint. De a legközelebbi hasonló javításnál, főleg egy ennél is értékesesbb darab esetén azért lehet ezen még “csiszolni”.

Vélemény, hozzászólás?