Mandolin bundok és fogólap felújítása

Ez az egy maradt hátra csak a Dreima mandolinom felújításából, mivel nem mertem hozzáfogni eddig, nehogy elrontsam a játszhatóságot. De egy pár videó megtekintése és egy klasszikus gitár felújítása után rájöttem, hogy ettől sem kell félni.

1.

A fő problémát az okozta, hogy néhány bundállásban zörgést hallottam játszás közben, és a bundok ránézésre is réginek, leharcoltaknak tűntek, biztos voltam benne, hogy egy általános szintezéssel csak javíthatok a hangszeren.

2.

A másik probléma a fogólap általános leharcoltsága volt, amit a legjobb a bundok állításával egy időben helyrehozni, legalább ezt is kipróbálom:)

A húrok lelazítása és a nyak mögé kötése után (így nem kell teljesen leszedni őket, de nincsenek útban) sniccer pengéjével kezdtem kaparni a fogólap felületét, és nem is gondoltam, hogy olyan eredménye lesz, amilyen: először is, rengeteg kosz jött le a fogólapról, másodszor is, a test felé közeledve, a szélei felfelé kunkorodtak. Ennek szintbe hozása hosszabb időt vett igénybe, mint számítottam, de megérte.

Miután készen voltam a fogólap koszos munkáival (pengézés, csiszolás) jöhettek a bundok.

Először egyből egy alapcsiszolással kezdtem, mert annyira elhasznált volt az összes bund. Ezt egy hosszabb keményfára (legalább 15-20 cm- de gitárnál még hosszabb kellhet) erősített, 150-es csiszolóvászonnal tettem.

Miután ez megvolt, egy fémlappal, ami pontosan 3 bundot ér át, megkerestem a magas bundokat, és filccel jelöltem ezeket, ahol kellett csak a bund egy részét. Ezeket a pontokat addig reszeltem, míg a filcjelölés el nem tűnt. Azért kell óvatosan bánni ilyenkor a csiszolással, mert ha túl sokat veszünk le a bundból, hamar áteshetünk a ló túlsó oldalára, ami akár bundcserével is járhat!

A bund kialakításának menete tűreszelővel, csiszolókkal

Miután a szintezés megtörtént, még egy általános finom csiszolást kapott az egész fogólapi bund-tartomány, és jöhetett a bundok profilozása, hiszen a végeredmény sok-sok lapos, nem domború felületű bund lett.

Ehhez maszkoltam a teljes fogólapot, hogy annak fája már ne sérüljön, hiszen azt az imént raktam rendbe. A maszkolás után mindkét oldalról reszelővel csaptam le a bund oldalsó éleit, így már trapéz keresztmetszetű bundjaim voltak. Ezeket 800-as, majd 1200-as csiszolóvászonnal gömbölyítettem, és készen is voltam. Eltávolítottam a maszkoló ragasztót, és jött egy pár kencefice.

A bundokat fémtisztítóval, vékonyan bekentem – épp csak hozzáérintve a fémtisztítóval átitatott rongyot, egy vékony filmréteget képezve (mert nem akartam, hogy a fogólap ettől a fehér kenőcstől tocsogjon, hisz inkább polírozást akartam, mint kifejezett rozsdátlanítást (hisz frissen csiszolt felületről beszélünk).

A fogólapot pedig – ez a kedvenc részem – lenolajkencével kentem be, szintén vékonyan, és addig töröltem az anyagot, míg teljesen csillogásmentes, matt, de friss volt a felület. Csodás végeredményt kaptam:

A játszhatóság csak javult, zizegés egyáltalán nem maradt, és az egész hangszer sokkal szebb állapotba került.