GIANNINI gitár rom

A gitár készítés/javítás minden egyes részletét megkóstolhattam azzal a hangszerrel, ami roncsként érkezett hozzám Nizzából. Egy Giannini klasszikus gitárról van szó, és csak a vásárlás után, a gitár állapotát és anyaghasználatát átnézve realizálódott bennem, hogy nem egy értkes hangszer, a márkanév ellenére sem. Ebből a fajtából szerintem egy-két típus van csak, ami igazán kiemelkedő, pl a For non blonds által használt:

Szerintem emlékszik rá még mindenki:) Szóval, az énekesnő kezében lévő egy híres Giannini gitár, az enyém nem az.

A hozzám került darab hibáit el sem kezdem sorolni, inkább mutatom sorban őket javítás szerint:

A hangszer először is, eleve nyitva érkezett hozzám, illeteve a lehető leg gusztustalanabbul javítva, sziloplaszt-tal. WHAAT???

A fedlap levevős, ez már biztos, de ahhoz, sajna a fogólapot is le kellet szedni, és a bundok, valamint maga a fogólap is rossz állapotban voltak, plusz a húrlábat is érdemesebb volt lekapni, mert a fedlap meg is volt vetemedve, és biztos voltam benne, hogy csiszolnom, felületkezelnem kell az egészet, ehhez meg csak útban volt a húrláb.

A következő napokban, tehát, atomjaira bontottam a “hangszert”:

Gianni klasszikusgitár “IKEA állapot”

És kezdődött az összerakás… -előtt minden egyes rész javítása. Tényleg, szó szerint, minden porcikája beteg volt, nekem pedig se megfelelő eszközeim (jó, azért már van egy pár) se műhelyem hozzá, csak kedvem és lelkesedésem. De az nagy, tehát a családnak ezt végig kellett néznie. Respect!

A fogólap és a bundozás felújítását életemben először csináltam, imádtam minden percét. A bundokat a kli.hu webáruhazban és hagszerboltban vettem, ahol nagyon segítőkészek voltak minden kérdésemmel kapcsolatban, és van egy nagyszerű hangszerés szakemberük, saját bloggal – hangszerelem.hu ami az enyémnél fényevekkel előrébb járó szakember munkáit mutatja be. Nem tudom, van-e még egy ilyen érdekes és részletes honlap ilyen témában.

A fedlap visszahelyezése előtt a fedlap vetemedésének javítása következett. Ehhez szükségesnek láttam kidobni a merevítőpálcákat, és újakat gyártani.

A fedlap leszedésénél óriási hibát vétettem, és sok helyütt elnyírtam a fedlap tartó konzol bordát (piros szaggatott vonal mentén vágtam), mivel sniccerrel szedtem le a fedlapot, és nem mértem fel pontosan, mivel is van dolgom. Ezért kellett a teljes tartó bordázatot leszednem, megjavítanom, és újra felragasztanom, szerencsére volt ennyi tartalék az anyag magassgában. Itt már esélyem sem volt arra hogy a gitár tartozékai az eredeti méreteket, szögeket adják ki, hisz a fogólap eltávolítva, a fedlap magassága a visszaragasztott bordázaton múlik, amit hulla pontatanul csináltam (több milliméteres eltéréssel, ami nem is volt egyenletes az ív minden pontján) és a húrláb is az egyik polcomon csücsült a fedlap helyett.

metszet a gitártestről

A fedlap visszaragasztható volt, tehát. Most rendesen kivártam a 24 órás száradási időket és szinte minden ragasztás, amit ezen a hangszeren végeztem, jól sikerült, ami már eleve fejlődés, és tanulás.

A gitár fejének visszaragasztása sikerült a legjobban, annak ellenére, hogy a törés a legkellemetlenebb volt: túl nagy volt a törési szög, szinte merőleges felületeket kellett ragasztani. Viszont maga a törés szilánkjait jól kitisztítva olyan volt, mint a tépőzár, így a ragasztás annyira erős lett, hogy úgy éreztem, még a nyak pótlása is lehet, hogy felesleges. De mivel legutóbbi gitárfej ragasztásommal iszonyúan megjártam, ezért a pótlásokra nagy hangsúlyt fektettem.

A következőkben a nyak további pótlása 3 egymástól különálló fa blokkal. Ezt a folyamatot már a múltkori Epiphone gitár tapasztalaival sokkal jobban sikerült kiviteleznem. Ott a legnagyobb hiba a pontatlanságon túl a nem megfelelő anyagválasztás volt. Ezt csak kemény, de rugalmas fával lehet megoldani, lehetőleg ugyanolyan anyaggal, mint a nyak eredeti anyaga. Na ezt nem sikerült összehoznom, mert még fogalmam sincs a mahagonik közti különbségekről, és ez a nyak meg lehet, hogy inkább pl. rózsafa. Nem tudom:( Majd belejövök. De mindenképp jobb választás egy mahagoni, mint egy kőkemény, merev tölgy, ugye, Káté?!…khm

Még a gitárpántnak szánt akasztó sem volt egyszerű ügy. Egy metrikus csavar állt ki a gitár végéből, így egy műanyag pöcköt át kellett alakítanom úgy, hogy rácsavarhassam. Íme:

A gitár tehát már telesen egyben volt, viszont a fogólap alacsonyra került, annyit kellet leszednem a reszelésekkor a nyakból.

A fogólap alá be kellett toldanom egy pótlást, hogy a bundozott fogólap koronái pontosan egy magasságban legyenek a húrláb tetejével. Ehez 3db, kb 60 cm-es pálcát úgy kellett legyalulnom, hogy egyik vége kb 1, másik vége kb 3.5mm legyen, így kerülhetett újra síkba és megfelelő magasságba az újrabundozott fogólap.

(A fogólap persze 0.5-1mm-ert arébb került, mint kellett volna, ez sem sikerült teljesen pontosan, rengeteget kellet gyalulni, reszelni, hogy egy együttdolgozó, pontos, jól játszható nyakat kapjak.)

A híd ragasztásához szuper szerszámot gyártottam, mert csak 2 szorító fért be a hanglukba. A középső leszorítást egy csavarral oldottam meg. Ez hibátlan ötlet lett volna, ha nem hagyom ki, hogy a gitár belsejíébe ilyenkor egy ellentámaszt rakjak, mert így a középső csavart feszítve behajlott a fedlap. Már nem volt mit tenni, csak bízni abban, hogy a ragasztás tartani fog. De ez a ragasztás így megbukó egy hangszerész vizsgán, az tuti. Pedig nagyon innovatívnak indult…:(

Aztán minden jól alakult, szerencsére ez egy klasszikusgitár, nem hatnak akkora erők, és a gitár sem egy értékes darab. Elhatároztam hát, hogy a munkát a nyaralónkban fejezem be, és ott fog szolgálatot teljesíteni, hiszen működni működik, tisztának tiszta, teljesen használható hangszer. Viszont nem szép, mert a felületkezelés esélytelen a hangszer lefestése nélkül, ugyanis foltos lett a fedlap a sok csiszolástól: a rétegelt lemez középső fa rétege sok helyütt átütött.

Mégis büszke vagyok, mert rengeteget tanultam, és elértem, amit szerettem volna, a hangszer újra hangszer.

A húrláb csont végül ennél extrémebb kialakítású lett, nemsokára töltök fel erről is képet. Sanos a teljes felhúrozáskor kiderült, hogy az oktávbeállítást (is) teljesen szakszerűtlenül, pontatlanul csináltam. De megmentettem aztán.