Becsületbeli ügy

Ezt a kulacsfedelet bizonyára kihajítottam volna a kukába – hogy PC legyek – elvittem volna a méta utcai FKF telephelyre kilomtalanítani (ahogy szoktam is, amúgy) mert ripityára volt repedve és le volt törve az egyik rögzítőfüle.

Csakhogy

A kulacskupakot fiam azzal hozta haza az iskolából, hogy az egyik osztálytársának (akié a kulacs) azt mondta:

-ne aggódj, hogy tönkrement a kupak, mert az apukám biztosan meg tudja csinálni!

Haza is hozta, az ügy, tehát személyessé vált. Bizonyítanom kellett, bármilyen áron.

Az, hogy a cucc félbe volt repedve, még hagyján. De le volt törve az egyik rögzítőfül, és ennek a pótlása nem 2 perc, mert az eredeti, letört alkatrész persze nincs meg…

Szóval, vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam. Az volt a tervem, hogy epoxi-gyurmából készítem el a protézist, mert az elég tartós. De a formája sajnos elég összetett volt:

először is, egyetlen egyenes vonala sincs a kábé fél köbcentis darabkának, másrészt van rajta egy luk, harmadrészt a luktól a peremig volt egy vájat is az alkatrészen. Ezt a vájatot külön akartam egy műanyag darabkából kifaragva hozzáragasztani, hogy legalább farigcsálni ne kelljen a pótlást.

Elsőként, az alapvető stabilitás érdekében rögzítőkarmokat olvasztottam a csonkba, amit egy gemkapocs két, egyenként egy cm-es darabkájából hajlítottam, Ezeket felhevítve könnyedén belenyomtam azokba a pontokba, amik elég vastagok voltak a csonkon. Ezt még pillanatragasztóval is körbefolyattam, biztos, ami biztos.

Ezután a szemközti fülecske lyuk körüli karimáját átmásoltam egy műanyag lapocskára, és mintegy zsaluként használtam a csonkon, ami megadta az epoxi-gyurma pontos belső oldalát.

Ekkor már csak a repedést ellett összeragasztanom. itt csak arra kellett vigyáznom, hogy ne folyassam túl a pillanatragasztót, hogy a javítás szinte láthatatlan legyen. A lukat pedig pontosan szimmetrikusra kellett igazítanom a félszáraz gyurmában. Ezután jöhetett a festés 2 féle modellfestékkel. Ez takar a legjobban, és színkeverés megoldható.

A festés megszáradta után lakkoztam a felületet, és, hogy ne legyen túl csillogó, picit vissza is csiszoltam.

Amikor kész voltam, egy hibára rájöttem, sajnos a műanyag pótalkatrésztől, amit akryl lapból kiszabtam, meg kellett válnom, mert túl szűk lett a 2 pánt közötti rés, félő volt, hogy nagyon feszülni fog a kulacson a kupak, könnyen letörhet a pótfül. Leszedtem tehát, és mégiscsak ki kellett faragnom a luk körüli belső oldalt.

Ekkor készen voltam, és ma jött a hír: a kulacsra tökéletesen felpattant a megjavított kupak.🙂

Nem tudom, meddig marad így, mert azért ez egy merész javítás, de azt hiszem, a becsületemet megvédtem.