Egy régi Erdért faház van a telkünkön. A fala szendvicspanel. Ebbe pedig beleköltöztek a hangyák. Nem kevés. Nagyon, nagyon, nagyon sokan. Éveken át tűrtem őket, majd elegem lett, és szétcsaptam (a házat) közöttük…
Sokáig halogattam a kis faház felújítását, főként azért, mert tudtam, ha nekikezdek, minden borul. Ha nem is a ház (bár azért erről is meg kellett győződnöm) de egy lavinát indítok el, mert nem tudtam, pontosan, mi vár rám, és, hogy meg tudom-e egyszerűen szűntetni a hangya-inváziót. Nem tudtam.
A szendvicspanel rétegrendje a következő: (azért ilyen részletesen rajzoltam le, mert mind a 8(!) réteggel külön, külön foglalkozni kellett a teljes felújításhoz!
- külső vakolat meszelés
- külső vakolat (2 rétegben!)
- nádszövet a külső lambériához szögelve
- külső lambéria burkolat (ez volt az eredeti burkolat, későbbb vakultunk rá nagypapámmal, jó 20 éve
- hőszigetelés a faváz között
- fa keret
- belső falburkolat (4mm-es fa bútor hátlap)
- belső falfestés
1. lépés:
Először a belső burkolatot bontottam meg pajszerrel, de ehhez előbb az összes sarok és hosszanti takaró-díszlécet le kellett feszegetnem, lehetőleg sérülésmentesen (nem sikerült maradéktalanul), hogy ezek visszakerülhessenek később.
Szóval, lefeszegettem a hatalmas belső lapot, ekkor felbojdult a boly…
De, ami ez után következett, arra nem voltam felkészülve. A hangyák a belső szigetelést felemésztve építettek várat, valahogy átalakítva fekete, lamellás „felhőkarcolóvá” az egyik hungarocell elemet. Elég félelmetesen nézett ki, csak eltüzelni tudtam, majd alaposan kipucoltam az egész fa keretet, hogy csak a külső lambéria látsszon.
Miután tiszta volt a fal, a hangyák elpucoltak, jöhetett a kárfelmérés: Bukó a belső fa burkolat, bukó a szigetelés (nagy része), és mint kiderült, a fa keret alsó talpgerendája szétkorhad, olyan állaga volt, mint a puha kenyérbélnek…
2. lépés
Nekiláthattam tehát a felújításnak, ami, azt hittem, csak a fal belső oldalára vonatkozik. Tévedtem, de erről majd később.
A keret alső talpgerendáját ki tudtam pótolni egy, a helyszínen tárolt szuper állapotú, kemény fenyő gerendával. Ehhez, persze ki kellett találni, hol, hogy csatlakozzanak a meglévő szerkezethez. Ráadásul meg kellett először építeni magát a gerendát, hiszen hulladék fából dolgoztam, nem volt pontosan az a mérete, mint az eredeti gerendáé. Továbbá egy válaszfal is bontásra került, mert bont egy komolyabbb csomópontban sérül a legjobban a keretszerkezet, 2 panelt is érintve, szerencsére, leginkábbb csak az egyiket.
Amit kihagytam, az az, hogy a külső vakolatot is meg kellett bontanom, mert sajnos kiderült, hogy a hangyák kívülről is beférkőztek a vakolat alá, és a talpgerenda javítása sem volt elképzelhető másképp.
3. lépés
Arra is rá kellett jönnöm, hogy a ház alapozása sajnos nagyon meggyengült, és pont ezen a szakaszon sok helyütt az alaplemez a levegőben lógott, a főként dekorációként szolgáló kő támaszfal pedig 5-10 cm-re el volt távolodva az alaplemeztől. A ház sarka pedig egyszerűen megszűnt létezni, ezt teljesen újjá kellet építenem. Erre a projekt részre 30 kg beton sem volt elég…
4. lépés
A külső vakolás helyreállítása volt talán a legkörülményesebb, leg összetettebb, és legtöbb kosszal járó művelete:
Először a külső lambériát kellett megépíteni (ennek módja sem volt kézenfekvő: gondolkoztam MDF panelben is, hiszen úgysem fog látszani, de a fenyőléceknél jobb nem volt, hisz ezt könnyű megmunkáléni, és a nádszövet is könnyebben szögelhető rá. Jöhetett a nádszövet (előtte lefestettem a friss lambériát, egyfajta alapozás gyanánt), ami a leg idegtépőbb dolog volt az egész felújítás során, mert a kis szögeket a folyton mozgó, kevés helyen támasztott, rugózó lambériába kellett ütni, ekkor elég sokat káromkodtam, emlékszem.
Ezeken a képeken a betonozás is készen van már, szinte teljesen.
Ja, amúgy a vakoláshoz egy vízvezeték csövet is le kellett szerelnem, szerencsére ez nem okozott nagy probblémát, de így sokkal könnyebbb volt a munka.
5. lépés
Ekkor a beltérben folytattam. A belső falburkolat visszahelyezése előtt beraktam az új hőszigetelő paneleket, és pár darabot a régi szigetelésből is, nagyon túlzásba a téliesítést amúgy sincs értelme vinni, inkább csökkenteni akartam a kidobandó sitt mennyiségét. Ez a módszer a beton aljzat helyreállításánál is jól jött, a kitermelt törmelék nagy részét ugyanis, gond nélkül vissza tudtam termelni a ház alá, akkora hézagok voltak.
Csak a kép kedvéért állítottam a falburkoló lapokat a helyükre, rögzíteni nem akartam még, hisz száradt kint a vakolat, nem akartam bemozgatni a szerkezetet.
2 érdekesség: logisztikai szempontból 3 lapot vágattam a régi egy helyett. Talán kissé kevésbé lesz állékony a szerkezet, intha egy darab burkolólap lenne, de így legalább befértek a kocsiba a lapok.
A másik pedig, hogy a hungarocell lapok vágásakor elkerülhető volt a nagy por, mert egy felhevített késsel csodálatosan könnyedén tudtam vágni a szigetelő lapokat. Nagyon jó érzés volt:):)
Közben volt némi beltéri betonozás is, hisz a ház sarka annyira rossz állapotban volt, hogy bentről, a házból kellet elkezdeni a beton öntését, kiegészítve az alaplemezt a saroknál, melyhez kis zsaluzást is kellett eszkábálnom. A végeredmény nagyon precíz lett, és azért is volt fontos, mert ezek a fa szendvicspanelek ebbe a betonlemezbe voltak fogatbva fém lapokkal, amik a levegőben táncoltak a felújítás előtt. Most ismét betonban állnak.
Ereredetileg szivacs lapocskák (szalagok) voltak beszorítva a szendvicspanelek találkozásai közé, mint pl. a sarkoknál, ezt a felújításkor pur-habbal helyettesítettem.