Mivel zenéstársamat, Etyit (Erdélyi Péter zeneszerző, hangszerelő, hangmérnök) mentoromnak tekintem, és gyakran segítségemre van nem csak stúdiófelvételkor, hanem általános hangszerelési, zeneszerzési kérdésekben, ráadásul elképesztően türelmes és fantasztikus tudású ember, többek között a Pankastic! elsöprő hangzásvilágát is neki köszönhetjük – dehosszú mondat lesz… – valamint felesége olyan vacsorákkal, uzsonnákkal lepett már meg az elmúlt évek során, hogy az valami fantasztikus, elhatároztam, hogy segítek neki porosodó gitárjának komplett felújításában.
A hangszer maga sajna nem a drágább kategóriából való, sok jót nem reméltem a történettől, inkább arra törekedtem, hogy könnyen játszható, kényelmes hangszer legyen belőle, ami esztétikailag is inkább inspiráló, hangszerre-emlékeztető darab lehet.
Pár nap alatt sikerült szépen beállítanom a hangszert, és kapott egy új tokot is. A következő elvégzendő feladatok voltak rajta:
- Híd: -2mm, Lenolaj, Politúr
- Húr pöckök vastagítása
- Alsó nyereg csökkentése, szélesítése
- Piezzo luk bővítés
- Bund csiszolás, polírozás
- Fogólap tisztítás, lenolaj, politúr
- 1 Hangolókulcs laza volt
- 1 olajozásra szorult
- Felső húrnyereg kilógott: reszelés, csiszolás, új lakk, polírozás
- Húrozás után bund állítás 4 helyen
- húrláb egyik felén +1mm: szódabik.+ pillanatrag, aztán csiszolás
- Nyak beállítás-pálca lazítás
- Általános tisztítás
A húrnyomással volt a legfőbb gond, ami a húrláb és a nyereg magasságának, valamint a nyak pálca túlfeszességének következménye volt. Mindkettőt orvosoltam.
Húrnyomás túl nagy 
Bundok magasságában kellene lenni a húrláb tetejének, legalábbis a tudomá…som mai állása szerint 
Húrláb (híd) lereszelve 
piezzo luk bővítve, hogy a piezzo felfeküdhessen a nútban 
Húrláb megfelelő magasságú 
Húrláb lenolajazva, politúrozva(!)
A húrláb reszelése egyébként azért volt fontos, szerintem, mert annyira sokat kellett a nyeregből lereszelni, hogy az teljesen egy szintbe került volna (kicsit túlzok) a húrláb tetejével, és ez a húrfeszítés szöge miatt (is) valamint esztétikailag is, a hangszer zengése okán is indokoltnak tűnt, és nem volt túl bonyolult dolog, maximum ijesztő volt a ráspoly egy gitár közelében:)
A nyereg beállításával megszenvedtem kicsit. Amikor leszedtem belőle vagy 4mm-t, amennyi indokoltnak tűnt, a magas húroknál ez mégis kicsit túlzás lett. Icipicit zörögtek csak be a húrok, de úgy vltam vele, hogy ha nem tökéletes, akkor minek csináltam. Szóval, jött akedvenc módszerem, a pillanatragasztó/szódabikarbona keverékkel való műanyag építés. Egészen jól látható tán, hogy milyen szuperül sikerült plusz réteget képezni a nyereg allján, aminek volt azért még egy oka:
A nyereg egyszerűen keskenyebb volt a húrlábba mart nútnál, emiatt nem függőlegesen állt a húrok nyomásának súlya alatt, hanem szépen elfeküld, ami nem frankó, így a nyereg oldala is kapott egy 0.5mm-nyi bővítést, így passzentosan ment a híd nútjába már, a húrokra pont merőleges let a végeredményt követően, igaz, ehhez még egy réteg ragasztószalag is kellett a nyereg oldalára.
Előtte… 
Utána (nyakpálca állítás előtt) 
Pillanatragasztó, szódabikarbona 
Nyereg alján aszimmetrikus pótlás
Ezután a fogólappal foglalkoztam. Általános dzsuvátlanítás, bund korona tisztítás, és lenolaj, valamint minimális politúr is került a fafelületre.
A politúr azért áll rendelkezésemre, mert régebben bútorokat újítottam fel, és így-úgy megtanultam politúrozni, ami egy nagyon bonyolult lakkozási eljárás. Viszont megmaradt egy adag bekevert selakkom, ami ilyenkor kiváló finis egyetlen vékony rétegben is akár. Alig látható, viszont a koszolódástól remekül védi a fát és matt fényt is ad neki.
Dzsuva és matt bundok – kopás nincs viszont! 
Bund tisztítás 
lenolaj után 
Lenolaj, politúr, friss bundok és új húrok. Mint egy hangszer.
A következőkben a felső nyereg problematikájába „ütköztem” szó szerint, hiszen a nyereg jó egy millimétert túlnyúlt a fogólap oldalán. Ennek javítása talán enm a legszebben sikerült, de a lényeg az, hogy a kéz most könnyen siklik a fejhez közeledve. Ezt azért tartottam fontosnak megjavítani, mert főként az alsó fekvések lesznek első körben igénybevéve tanulás során, semmi kényelmetlen ne álljon ennek útjában.
Eggyel intelligensebb lett volna egyszerűen lekapni a nyerget és csak abból leszedni. Én a nehezebbik utat választottam, helyben reszeltem és csiszoltam, sőt, lakkoztam is egybe az egész felületet. A végeredméyn érzésre tökéletes, látványra szo-szo…
Előtte… 
Utána…tudom, nem olyan szép
Már csak az apróbb beállítások maradtak: VD40-eztem pl. az egyik kulcsot, amiben csak azt mutatom meg, hogy nagyon védem a hangszert (de még pl. a biciklimet is) ilyenkor, mert utálom a csöpögő, túlcsorgó VD40-et. Mindenre jó, de takaríthatatlan egy anyag, nem való hangszer közelébe. Ezért tekertem papirzsepibe a kulcsot, hogy az anyag a résekbe follyon, a felesleg meg egyől a zsepibe.
A másik ügy pedig a húrláb babák beállítása volt, mert ezek egyenletlen lyukátmérők miatt más-más magasságban rendezőtek a hídban.
Előtte… 
Utána
Már csak a nyakpálcát kellett beállítanom, és érdekes módon ennek pontos beállítás után hallottam a leginkább másnak a hangját az amúgy elég matt hangú hangszernek: mintha a rezgések pont ekkor lettek volna a legtökéletesebbek a hangszeren. Nem vennék mérget a tudományos összefüggésre, de mégis ez volt az érzésem.
Etyi a gitárt az új tokjában a turnébuszban vette át, és úgy tűnt, meg volt elégedve a végeredménnyel. Nagy örömmel készítettem neki ezt a hangszert.