Feleségem nagypapája készítette azt a meglehetősen egyszerű és robusztus könyvespolcot, mely most új életre kelt, kissé átalakítva.
Egyszerű és elég elnagyolt munkával megépített darab, viszont cseresznyefából készült, és az évek során kiderült, hogy funkcionalitása miatt egy örök darab született, ráadásul a hozzá fűződő érzelmi töltet miatt több, mint egyedi bútordarab ez. Új életét konzolasztalként kezdi új napplainkban a kanapé mögött.
A bútor hossza és szélessége miatt lett kiszemelt áldozat arra, hogy egy kanapé mögötti tárolóként funkcionáljon, mely a kanapé fölül, és oldaláról is rakodható.
Ahhoz, hogy a a kanapé 2 karfája közé passzoljon 5-5cm-rel rövidebbre kellett szabni, és két oldalát megnyitni, valamint új lábat kellett hozzá készíteni. Azért volt jó választás konzolasztalként, mert 2 szintes, és a kanapé kinyitható, így ágyként használva az alső polcokat, kanapéként a felsőket tudjuk használni.
A felújításhoz ki kellett bontani a két szélső lapot. Ez azért volt nehézkes, mert facsappal, szöggel ÉS csavarral is rögzítve voltak.
csapokat ki kellett fúrni, csavarokat kihajtani 
csapok, szöget, csavarok 
oldalsó elemek eltávolítva 
az 5 cm eltávolítás pont azért is volt ideális, mert így az erősen roncsolódott végek eltűnhettek 
pontosan 190cm-es mostmár a polc, oldalfalak nélkül
Jöhetett a lábszerkezet elkészítése. Ennek az volt a különlegessége, hogy csak hulladék faanyagból dolgoztam. Egy galéria lépcső levágott elemeit hasznosítottam, kihasználva, hogy rendelkeznek méretpontos marással, amik tökéletes támaszt adtak az új lábszerkezetnek. (az egyik láb másodjára lett újrahasznosítva, mert aképeken látszik, hogy betonzsaluként is debütélt már hulladék fa gyanánt…)
Próba a helyszínen, lábak kimérése 
Hulladék lépcsőanyag felhasználása 
Lábszerkezet alapja 
Már így is megfelelt volna funkciójában a polc, ám nekiestem lecsiszolni csiszológéppel, és ahogy elkezdett lejönni az évtizedes sötét pác, előbukkant a cseresznyefa. Úgy gondoltam, hogy a festékanyagot csak antikolás-hatásig csiszolom vissza, mert így már megmutatja a nemes fát, de a polc előéletéről is árulkodik.
A végleges felület 
A bútor egyben – kicsit suta, de sok a nem látszó rész 
Igazán izgalmas lett az új külső 
A lábszerkezetet azért pácoltam, de lehetett volna sötétebb színnel 
élek eldolgozásával sem foglalkoztam, hogy mutassa magát a fa 
A bútor a helyén 
Kanapé kinyitva – alsó polc használható 
kanapé csukva, felső tároló használatban
Mivel igazán kevés látszik csak a bútorból, a lábszerkezetnél az esztétika kevésbé, a tartósság jobban dominált.
Faragasztóval és csavarokkal rögzítettem minden elemet, így az eredeti bútor masszív szerkezete tükröződik a láb esetében is. A megmunkálás durvaságát felvállalom, hisz teljesen eltakart szerkezetről van szó.
Még egy aprósággal tettem kényelmesebbé a konzolasztalt, hogy a bútorral és fallal érintkező élekre egy elfekvő pőamut profilt ragasztottam, így a kanapé huzatát és a falat sem kezdi ki az idők során.
