Nikon 50mm f/2 új csavarok

Amerikából érkezett ez a manuális objektív (Nikon 50mm f/2 AI) és igazság szerint nem emlékszem, pontosan mik voltak a hibái. Azt hiszem, a fő probléma az volt, hogy egyszerűen nem ment fel a gépvázra.

Azt gondoltam, ennek az az oka, hogy a bajonett lemez alatti távtartó gyűrűket kihagyta valaki egy korábbi összeszereléskor, de ez egyáltalán nem volt igaz. Ebben ugyanis nincsenek ilyen gyűrűk. (tanulság 1.)

Lényeg a lényeg, arra jutottam, hogy ezt az obit szét kell kapni. (utólag erős a gyanúm, hogy egész más probléma miatt nem kúszott fel a vázra, és ez egyszerűbben (1db csavarhúzó) megoldható lett volna (tanulság 2.), de hívott a természet szava: ezt az obit darabjaiban akartam látni…

 

Na, jöttek is a gondok a szétszerelésnél:

  1. a csavarok egyáltalán nem lazultak, és ez gyakori probléma egy 40 éves objektív esetén (igen, ezt a típust 1974-79 között gyártották) de én erre is fel vagyok készülve, és minden vegyszert bevetettem (acetont pl.) de sajnos nem lazultak a csavarok, illetve csak 1db az 5-ből. Ennek az a veszélye, hogy a csavarfejeket 1 pillanat alatt szét lehet nyírni, ha egy kicsit is jobban erőltetjük a kelleténél. Na, mivel nem ment, azt hittem, hogy esetleg műanyag a foglalat hova a csavarok behajtattak, és az aceton megolvasztotta a műanyagot, és így összeolvadt a csavarokkal, és rosszabb lett a helyzet, mint annak előtte. Na ez nagy baromság volt (tanulság 3.), abban az időben nem volt divat a műanyag, természetesen fém menetbe mentek a csavarok, csak be voltak állva, én meg nem bírtam magammal, és szép lassan mind a 4 csavarfejet szétnyírtam.  Bravó Káté, most nyertél magadnak egy ronda objektívet, és 2 napi munkát.
  2. A csavarfejeket szétfúrtam. Baromi jó látvány egy ilyen finom szerkezetet egy Black and decker-rel megküldeni. Nem szeretem munka, de nem maradt más választás. Nemsokára le tudtam hát feszegetni a bajonett lemezt, csavarfejek híján.
  3. amim ekkor volt: Egy szétroncsolt lukakkal ellátott bajonett lemez, egy objektív váz szerkezet: csavarlukak – nuku, hisz mindegyikben ott volt a csavar szár, amit ki kellett operálnom valahogy (na ez a brutál rész) és az öt helyett 1 db csavarom.
  4. itt letettem az objektívet és aznapra befejeztem, mert nem bírtam elviselni, hogy megint nagyobb gondot csináltam, mint amekkora baj volt. (ez sajnos az élet többi területén is így van, ezért innentől kezdve ezt terápiás szerelésnek kereszteltem át, hátha tanulok a hibáimból, mielőtt 3-as fúróval meg egy 40 éves objektívvel a kezemben gubbasztok a padlón, imádkozva, hogy ennél nagyobb bajt legalább ne csináljak.
  5. de innentől kezdődött a gödörből való kimászás, alvás helyett elhatároztam, hogy helyrehozom a hibámat (már megint). Így nekiestem a objektív szerkezet karimájának, amelyből 3 csavar szárat kellett kiszednem valahogy. Az egyiket ugyanis ki tudtam piszkálni, akkor hatalmas lukat sikerült fúrnom, ami kicsit mellé ment. De legalább a menet megmaradt 60-70 %-ban, így már 2 csavar luk rendben volt. Ilyenkor az a bevett eljárásom, hogy körcsiszolóval nútot vágok a csavar szárba, és laposfejű csavarhúzóval kihajtom a csavart. Ez így nézett ki:Próbáltam ugye védeni az üveg és egyéb szerkezeteket az apró fémportól. Szerintem ilyenkor ez csak 94%-ban sikerül max., de arról a 6% porról most feledkezzünk el.
  6. Miután kiszedtem a 3 csavar szárat, már tudtam, hogy ez összejöhet:
  7. fent a jobb oldalon látszik, hogy közben az 1-ből 5 db csavar született: volt egy objektívem, amit csak donornak tudok használni, mert ott meg a hátsó lencsével voltam nagyon ügyes, mert azt gondoltam, ki tudom polírozni belőle a hajszálkarcokat. Spoiler alert: ilyet képtelenség csinálni, senki ne kezdjen bele, borzalmas végeredménye lesz. Igaz, hogy az egész objektívért 2500 Forintot fizettem anno… na de a lényeg, hogy ebből 2 csavart ki tudtam szedni (majd le kellett őket még fűrészelni, mert túl hosszúak voltak) 2db-ot pedig találtam az itthoni készleteim között. Na, annak örültem naon.
  8. Ekkor már csak a lassan specialitásomnak számító fém rekonstruálás volt hátra, a bajonett lemezen ugyanis óriási lukakat ejtettem, ezeket be kellett foltozni, jött a jó öreg epoxi-gyurma.
  9. Amikor az epoxi-gyurma megkötött, már csak a felesleget kellett lecsiszolnom, és egy kis ezüst filc segítségével azt a hatást elérni, hogy nincs itt kérem semmi látnivaló, amikor valaki a kezébe veszi az objektívet. Jöhetett az összeszerelés, és amúgy ezzel is rengeteget szívtam, mert szinte minden ilyen obit máshogy kell összerakni, ennek pl. az volt a trükkje, hogy a blende nyitó kis pöcköt megfeszítve kellett összerakni a javított bajonett lemezt, és aztán becsavarni az új csavarokat. Ez egy 2 órás kutatómunka és improvizáció eredménye volt, de most már tudom.
  10. Íme a végeredmény: egy tökéletesen működő 50mm-es 40 éves objektív.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük