Nikon 18-70 – fém ragasztással

Hozzám került egy ilyen kit objektív (NIKON 18-70 AF), ami az egyik legklassszabb nagylátószögű középkategóriás Nikon objektív, ha az ár/érték/teljesítmény arányát tekintjük.

Az volt a baja, hogy nem minden tartományban működött, és elég csúnyán el volt törve. Konkrétan lebegett a hátsó része, az okozta a hibás működést is.

Én szétszereléskor azonban összehoztam egy újabb, általam ráadásul nem javítható problémát is. Ezzel kezdem, mert azóta megtanultam, és kb. 40 km biciklizés és 5000 Ft-ot szerintem megért ez a tanulság.

Tipp: Szóval, alap, hogy egy objektív hátát úgy szedjük szét, hogy először nem a fém bajonetten található nagy csavarokat hajtjuk ki, hanem a bajnett oldalán lévő 3 kisebbet, és 2 nagyon aprót, amik az egész érintkező panelt tartják, amin a kis érintkező golyócskák vannak, amik az objektív és a kamera közötti kommunikációért felelnek.

Mivel én nem ezt tettem, az érintkező panel szalagkábelét addig feszítettem az objektív kinyitásakor, míg az leszakadt a nyák lapról. Illetve a szalag kábelt tartó saru.

Ebben az a mókás, hogy házilag forraszthatatlan, tehát, az egész alaplapját cserélni kellett volna. De én találtam egy céget, akik speciális forrasztóval visszarakták nekem a nyákra a szalagkábel tartót, és tökéletes munkát végeztek.

Szóval, rátérhettem a törött objektív valódi hibájának javítására. Ebben az a szép, hogy 10-ből 10 szerelő a kukába hajította volna, mert nem éri meg megszerelni. De én összeraktam, az alábbi képek tanúsága szerint:

A fém fülek (3-ból kettő is le volt törve) visszaragasztásnál talán még egyszerűbb lett volna az egész gyűrűt valahogy újragyártani, de én a ragasztás mellett döntöttem, mert rájöttem, hogy van itthon 2 komponensű epoxi-gyurmám, ami gyurma állagú, ám 10-30 perc alatt fém keménységűre köt. Ezt kihasználva az alkatrészeket előbb megtisztítottam, összecsatoltam meghajlított tűző kapoccsal. – ez eléggé babra-munka volt, de az, hogy a ragasztáson kívül van egy fizikai tartószerkezet is beépítve, biztosabbá tette számomra a végeredményt, és az is lett.

Szóval, megkapcsoztam, meggyurmáztam, és vártam. A munkadarab tökéletesen megszilárdult, és szerencsém volt, mert ezen az alkatrészen volt is hely azért a feleslegnek, vagyis nem volt probléma, ha itt ott otromba hegesztés szerű kötés alakult ki. Azért, ahol kellett, visszareszeltem, és csak a poén kedvéért ezüst filccel fém színűre festettem a kötéseket. Ezután már csak vissza kellett szerelnem a lencsét, és tökéletesen működött, minden tartományban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük