Évekkel ezelőtt kezdtem a felújítást, és most folytattam. Befejezni pedig nem tudom, mikor fogom.

Az úgy volt, hogy egyik ismerősöm megkért, hogy szerezzek be egy viszonylag olcsó gitárt a gyerkőcének. Ezt megtettem, és elcseréltük a hangszert, mert a családnak volt egy régi-régi mandolinja.  Én pedig akkor éltem Shania Twain világomat, ami zene korszakaim közül talán a legutolsó emlékezetes rajongásom volt. Ehhez a country-popos zenéhez pedig dukált a mandolin, mivel ilyen dalokat írogattam akkoriban.

A hangszer egy régi német Dreima mandolin, egyesek szerint nem is mandolin, hanem balaljka vagy buzuki, de szerintem ez hülyeség, ez egy mandolin.

A hangszer nem volt túl jó állapotban: hiányzott egy hangolókulcsa, meg volt repedve a nyaka, és volt egy hosszanti repedés a testén (fedlapon).

Sajnos a leg izgalmasabb felújítást, a fej megragasztását nem dokumentáltam, így csak utólag tudok képeket mutatni róla.

A fej hosszában el volt repedve a nyak közelében, amit nem csak, hoyg megragasztottam, de még egy csapot is keresztül engedtem rajta, amit, ha jól emlékszem, egy evőpálcikából faragtam. Az illesztés pontos és nagyon tartós lett, a javítás helyét ráadásul politúroztam, ami miatt az egész ma gyakorlatilag egyáltalán nem is látszik. (a hosszanti repedés vonal, és a kis kör keresztmetszetű csap azért jól látszik, talán még a nád-evőpálcika struktúrája is kivehető)

Ekkor a mandolint sok felvételen használtam, majd később vettem egy elektroakusztikus mandolint, és ez kissé háttérbe szorult.

De, mivel drága mandolint nem tudtam venni (egy jó mandolin simán van 2-300 ezer forint, vagy még több) feltűnt, hogy a régi mandolin akusztikus hangja mérföldekkel jobb, mint az új Fender mandolinomé.

Ezért fogtam magam, és nekiláttam, hogy a mandolint a mai tudásomnak megfelelően elkezdjem igazán rendbehozni.

Ehhez az is hozzájárult, hogy sok Youtube videót néztem: egy bizonyos Rosa Strings Works Workshopoldalt, ahol videókon keresztül lehet olyan szakmai tudáshoz hozzájutni, ami régen elképzelhetetlen lett volna (mármint 20 éve, meg azelőtt…).

Szóval, amiket megtettem:

1. a nyak túllógó bundjait lereszeltem, mert konkrétan vágták a kezemet, és ez régen fel sem tűnt:) (erről nincs képem, nem tudtam jól dokumentálni, de a fogólap és a test találkozásánál látszik, hogy a test közelében lévő bundok még most is 1/2 milliméterrel, vagy akár 1 mm-rel kijjebb lógnak a fogólaptól, hisz ezt a részt nem volt értelme javítani, itt nem játszom a hangszeren.)

2. Nagy repedést húztam össze a fedlapon, ami azért nagyon otromba sérülés, ami ténylegesen befolyásolja a hangzást.

Látszik a repedés mellett, hogy régen, a nyak felújításakor szintén lakkoztam a fedlapot, de elég csúnyán, ráadásul lejárt Trinát lakkot hordtam fel, ecsetel, aminek a következménye: 1. egyenetlen felület, 2. hetekig (sőt, hónapokig) tartó kipárolgás (könnyeztem játszás közben, és nem azért mert olyan szépen játszottam…)

3. egy évekkel ezelőtt apósomtól kapott hangolókulcs készletet kissé átalakítva kicseréltem a régi törött szettet. Az új szett sajnos magasabb volt a fej vastagságánál, így a kézzel tapintható oldalon egyszerűen lefűrészeltem és reszeltem a kilógó elemeket felszerelés előtt.

4. 5 réteg lakkot hordtam fel a fedlapra, a rétegek között vizes csiszolással. (a végeredmény csodálatos lett, bér a spray-festésben rutint kell még szereznem, hogy milyen távolságból, milyen szögből, milyen vastagságban hordhatok fel festéket/lakkot. A képeken látszik, hogy az első lakkrétegek még elég rossz eredményt hoztak, de pl, ahol egészen a tiszta fáig vissza kellett csiszolnom, ott lenolajkencéztem, és a, ahol nagyobb felületkitöltés kellett, bevetettem egy saját ötletet, nem tudom, létezik-e ilyen megoldás hangszerfelújítóknál: gyertyát kezdtem dörzsölni a felületbe. Nekem nagyon bevált, mert láthatatlan felületkitöltést kaptam pillanatok alatt.

5. a „tailpiece”-t, vagy húrlábat felcsiszoltam, és aztán lelakkoztam nagyon vékonyan, hogy a további oxidációt megakadályozzam.

6. kiderült, hogy ez a húrláb legalább fél centivel arrább volt felszerelve, ezért tapasztaltam azt, hogy a húrok könnyen elmozdították a hidat a helyéről, oldal-irányban. Ezt kijavítva nagyon jó volt felhúrozni a mandolint úgy, hogy semmilyen oldalirányú feszítésnek nem kellett ellentartani. Bevált a javítás.

A mandolinon még egy dolgot be kell állítanom majd, ami, most már tudom, alapvető fontosságú: a bundok magasságát, mivel, egy-két ponton hallog zizegést játék közben, és látszik is a fogólapon, hogy egy pukli van a nyak és a test találkozásánál. Ha ezzel haladok, folytatom a cikket is.